Megszólal a fülemben a zene és mintha egy másik világba csöppennék. Egy olyanba ahol csak én vagyok és a billentyűzet, semmi más. Az agyamban a gondolatok versenyt futnak, hogy melyik érjen oda előbb és néha úgy érzem ketté szakad úgy tömve van, de csak jönnek és jönnek. Nekem pedig úgy érzem gyorsabbnak kell lennem, hogy mindet elkapjam. Az ihlet sohasem jön ha várják. Akkor érkezik meg ha nem figyelünk rá. Bármitől jöhet. Felettünk áll. A gondolataink felett. Csupán kéztetést ad, hogy csinálj valamit engedd ki valahogy, mert ha benn marad örökre elveszik.