Olyan volt, mintha újra fel kellett volna nőnöm. Mikor kilépett az életemből pontosan olyan védtelen voltam, mint egy kisgyerek most pedig egyedül állok az összes közös emlékünk előtt és, mint akiből kiöltek minden érzelmet csak üres szemekkel nézem. Minden kép ott van előttem. Minden mondat visszhangzik a fejemben, de egyszerűen már taszít az egész... hogy lehet, hogy ennyire eltávolodunk a múltunktól, hiszen az is bennünk él. Miatta vagyunk olyanok amilyenek... ha most felégetem ezt akkor elveszítem önmagam?
Már mindegy, már csak hamu az egész és füstszag lep be mindent.
Azt hiszem újra kell építenem magam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése