Aztán mikor újra körbenézek már minden felégett körülöttem és csak a füstöt látni.
Miért változik minden ilyen gyorsan? Mégis, hogy lehet ezzel az egésszel lépést tartani?
Talán csak túl gyenge vagyok, hogy nem bírom az élet tempóját? Más is csak néz körbe zavarodottan, hogy hova lett mindenki?
Más is van néha egyedül, de úgy igazán, mikor már magunk sem tudjuk kire vágyunk csak azt tudjuk, hogy ennek az egésznek legyen vége és jöjjön valami másik érzés ami nem akar megfojtani...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése