2014. július 11., péntek

Sok között egyedül.

Talán nem is a hiánya az igazán rossz.

Talán a magány mindennél rosszabb..
Talán mikor tudod, hogy vannak körülötted, de te még is csak úgy ott ülsz és nem érzed, hogy élsz, igen biztosan az a legrosszabb... de ezt, hogy lehet kitépni magunkból? Mennyire kell erősnek lenni, hogy elmúljon?
Mennyi időbe telik mire újra érezhetjük, hogy élünk és nem húz vissza még éjjel egyedül a sötét szobában sem... ?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése