A gondolataim csak azon jártak vajon most hány ember gondol rám...
Önző dolog ezen gondolkodni? Nem tudom... de ha másra gondoltam volna akkor sem tudtam volna megmondani min jár az agyam, mert ahogy ott feküdtem mintha az égen villogó csillagok megbabonáztak volna.
Eszembe juttatták milyen hatalmas a világ és hogy hány ember él benne...de összességében csak azt érték el, hogy rohadtul egyedül érezzem magam... miért?
Mert a világ kurvanagy én mégis egyedül ülök minden este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése