Szemfényvesztés.

Az első szerelem befejezetlen dolog. Azokhoz képest a többi csak üres hasonmás.

Muszáj ennek így lennie? Tényleg nem lehet megtölteni egy másik kapcsolatot annyi érzelemmel és vággyal mint azt?

Mi van ha nincs is olyan, hogy első szerelem csak egyszer valaki felruházta ezzel a névvel és a manapság hozzárendelt hatalmas értékekkel és emiatt mindannyian úgy látjuk, hogy ez a dolog megmásíthatatlan… ha azt mondom nem hiszek benne megölnek? Hiszen tulajdonképp a rendszer ellen fordulok. Meg hazudtolom több milliárd ember elméletét a boldogság képéről… pedig nem is boldog ez az egész.

Az egész csak egy nagy átverés. Szemfényvesztés. Mindez csupán azért, hogy az emberek kapaszkodhassanak valamibe amiről azt hiszik boldoggá teszi őket.