Régen mindig el tudtam képzelni, hogy majd hogy akarok élni húsz év múlva. Folyton tudtam, hogy mit miért teszek és melyik lépésem merre vezet... hogyan változhattam ekkora káosszá, mint ami most vagyok.
Bizonytalan vagyok és a holnapot sem látom már előre. Hagyom, hogy a napok egymást hozzák létre. Elveszítettem az irányítást.
Nem tudom újra irányítani az egészet. Olyan mintha a teljesség eltűnt volna belőlem és csak folyton egy egy darabot látnék tisztán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése