2014. augusztus 11., hétfő

Csend.

Kérlek ne köszönj el.
Ne mondj semmit!
Csupán nézz rám majd sétálj el.
 A szemedben akarom látni, hogy még akarsz látni. Minden éjjel arra akarok majd emlékezni. Azt akarom, hogy minden egyes nappal mikor közelebb jön, hogy újra látlak eszembe jusson az a pár másodperc csend míg csak a szemembe nézel és benne van minden érzelem.
Csupán mielőtt elmész nézni akarom az arcod pár percig a külvilágot kizárva és megjegyezni minden egyes vonását. Milyen mikor aggódsz, ha szomorú vagy, ha nevetsz, ha sírsz, ha dühös vagy... mindenhogyan emlékezni akarok rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése