Azt sem tudom, már ki vagy s most azt kéred engedjelek vissza az életembe? Kérlek, ne kérdj őrültséget. Végre élek, végre mosolyogok. Úgy mint régen.. Felálltam és most járok a padlón nem pedig felmosom. Túl sok időbe telt ahoz, hogy hagyjam te tönkretedd, csak bárcsak ne okozna bűntudatot a tudat, higy neked is fáj... mert az, hogy nekem rossz már rég megszokott.