Rágondolok és valami furcsát érzek. Olyat amilyet még nem és ez megrémiszt. Hisz Ő más, mint az eddigiek... Ő kedves és mosolyog rám. Szavaival nem üt, csupán lágyan hozzám ér, ha látom mosolyognom kell és nem tudom miért... hisz régóta ismerem s soha nem voltam így. Amikor csak ülök órán és eszembe jut a neve valami teljesen új érzés fog el. Nem nevezném szerelemnek azt sem tudom szeretet-e vagy, hogy vonzalom. Inkább csak boldogság, hogy valaki mellettem sétál nem pedig előttem vagy mögöttem..