-  Másképp viselkedem, mint amilyen valójában vagyok...
-  Miért? - nem válaszolt csak a vizet bámulta. Nem láttam még ilyen komolynak Őt... csak nézte a távolságot s szemei mintha oda vágytak volna.
-  Hosszú történet. - bökte ki végül, de én is csak a vizet fürkésztem ahogy a nap sugarai játszottak rajta. Az Ő társasága valamiért megnyugtatott...
  Aztán én hazautaztam Ő ott maradt és eltelt a nyár.Visszatértek a hétköznapok Ő pedig minden egyes nap belém mart azzal, hogy köszönésre sem méltatott. Akárhányszor elmentem mellette eszembe jutottak a beszélgetéseink és ránéztem Ő meg rám, de meg sem szólalt... egyszer sem. Bár Ő figyelmeztetett. Csupán csak szerettem volna hinni, hogy megláthatom ki is Ő..