Sosem tudtam igazán, mikor vagyok túl rajta végleg. Pont ez volt a baj, mert így folyton nyitott kéérdés maradt és akkor táncolhatott vissza amikor akart. Kedvére róhatta a szívemen az utakat én nem tudtam nemet mondani. Épp azért, mert le akartam zárni nem pedig együtt élni a tudattal, hogy létezünk egymás nélkül. Mikor a minap erre rájöttem a szemeimbe visszatért a régi csillogás, ereimben vér helyett remény folyt. Tudtam mostantól elég erős leszek, elég okos, hogy értsem velem marad az érzés, hogy szeretem, de ez már nem lángol fel többé, ez csak egy emlék az elsó igaz szerelmről, mit az embere el nem felejthet.