2012. október 2., kedd

Mást ölelek át, de az Ő szemeit keresem a fentiek között. Látom, hogy néz, s mikor rám néz elfordul. Arcomat más vállára döntöm, de nem bírom ki... visszanézek rá, és megint néz, de túl messze van. Nem látom mit mondanak szemei, csak azt, hogy az enyémek lassan nem látnak a bennük összegyűlt könnytől... Azt hittem nem hiányzik, de tévedtem. Minden egyes lopott pillantás megdobbantja szívem..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése