Ezek után, ennyi idő után, mindennap látni furcsa volt, de igazából nem olyan, mint régen. A szívem azon része már beporosodott akár egy kedvenc rég nem olvasott mesekönyv, mikor megtalálom újra nagy melegség fog el és boldogan nyitom ki újra, de így később már nem olyan a történet, mint amilyenre emlékeztem. Már látom az érem mindkét oldalát... talán jobb, talán rosszabb. Talán tisztább a kép vagy épp mindent összekutyultam a könyvben, de ez a történet örökre az üveghegyen is túl marad, mit már csak a kurta farkú kismalac túr majd..