Sétálok álmaimon. Álmaim tükörsima tengerén... Csend van és a víz sem háborog és pedig csak sétálok és nem látom a végét. Talán túl sok a vágyam, túl soka feltételem egy tökéletes világhoz, de mégis olyan jó érzés ott lenni, s lábaimmal érinteni. Tudni, hogy alattam s nem felettem vannak, hogy ha akarom megfoghatom őket, csak nem tudom, hogy nyúljak feléjük. Félek, ha megérintem őket szertefoszlanak. Nem akarom őket elveszteni, csak azért, mert rosszul lépek. Tudni akarom, hogy lesz valami ami örökké tart..