Egyedül születünk és egyedül halunk, csak közben van társaságunk és az sem mindig. Céltalan bolyogás az életünk. Ide-oda lépkedünk s néha besétálunk valaki életébe majd kisétálunk. Állandó személyek nincsenek. Az egyetlen aki állandó az Te vagy, mert az elején magad vagy s a halálos ágyadon is egyedül fekszel. Ez az élet rendje. Az ember társas lény? Szerintem nem. Az ember magányosan, csendben lehet igazán önmaga.