Rám nézett aztán visszafordult hozzá. Levegőnek éreztem magamnak...sőt annak se. Hiszen a levegőre az embernek szüksége van. Az tartja életben. Én pedig neki...hát egyáltalán nem ezt jelentem. Inkább én vagyok a levegőbe került széndioxid ami ellen mindenki küzd...tehetek bármit át néz rajtam. A múlt semmivé lett, a jelen diktál. Kegyetlen mikor már csak a régi énjét ismerted...