Szép lassan peregnek a percek. Telnek a napok. A naptár lapjai pedig egyre gyorsabban forognak. Úgy érzem az idő apró darabokká morzsol. Kinézek az ablakon nyár, s másik nap már is tél. Fel sem fogom, hogy telik az idő én úgy érzem egy helyben áll. Nem történik semmi csupán a fekete fehér napok köetik egymást. Életem alatt mintha egy szomorú zongorista játszaná a dallamot. Várom a tempóváltást, de nem érkezik el. Szép lassan telnek az ugyanolyan napok s én csak várom, hogy valaki rázza fel az életem, mint kmarácsonyi hógömb a polcon kit évente egyszer vesznek elő..