Visszatért a múltam és a jelenem lett, de átalakult...mindent másképp csinál. Jobban, s ezért félek valahol a végén egy csapda vár. Lassan és óvatosan lépkedem, mintha üvegcserepeken járnék. Talán így majd időben meglátom, s elkerülhetem. Nem akarom, hogy a tökéletes, idilli kép mi most itt él fejemben elsötétüljön. Bár talán ha nem gondolok rá nem történik meg vagy majd csak később...de jó-e ha a rossz dolgokat késleltetjük? Nem jobb rajta gyorsan túl lenni? Lassan húzzam le a ragtapaszt, vagy harapjak a számba és tépjem le?