.

Csak a villogó vonalat bámulom ami várja, hogy a begépelt betűket leírja...nem gondolok semmire, csak bambulok. Nézem ahogy egyszer ott van aztán eltűnik és ez másodpercenként milliószor megteszi akár. Semmi értelme az egésznek..semminek nincs értelme. Jelenleg nem látom, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres-e. Utálom ezt az állapotot...mikor minden bizonytalan és dönteni kéne, hogy jobbra vagy balra. Pedig én csak rohannék előre, de arra nincs kiépített út és félek föld keményebbet üt, mint a beton...