Gyertyák égnek és liliomszag úszik a levegőben. a Fürdővizemben pedig rengeteg hab. Forró a víz, annyira, hogy már szinte éget, de ez jó...ez az érzés kiüríti az elmém. Ettől nem gondolok semmire. Ilyenkor csak vagyok. Lebegek a néma csendben és élvezem. Végre egy pont ahol néma csend van és nem rohan a világ. A hab körül ölel akár egy védőburok és hirtelen a fejem is alámerül...számolom a másodperceket de 25-nél felkapom a fejem és levegőért kapdosom. Nincs célja csupán újra kezdem. Addig csinálom míg ki  nem hűl a víz. Talán azért teszem, hogy lefoglaljam magam és tényleg semmi ne jusson eszembe...mert menekülni akarok mindentől mi a fürdőajtón kívül vár.