Lelkemben csend honol, nem boldogság és nem keserűség csak a szívem dobbanása zavarja meg a némaságot. Kicsit olyan, mint a vihar előtti csend...ezért félek, mert nem akarok vihart. Abból jó sosem lesz. Ott mindig valaki megsérül, és csak romok maradnak...láttam már elég porba dőlt dolgot mostanság, nem kell még több. Félek én döntök le valamit, vagy engem taposnak darabokra...