- Sokat hibáztam, de most nem én csesztem el. Most mindent beleadtam.

De könyörgöm az évek hibáit ennyivel nem teheted jóvá...egy-kettőt talán de rengetegek már nem. Egyszer mindenki besokall, ahogy én is. Egyszer mindenkiben elszakad egy cérna, ahogy nálam is. Egyszer mindenkinél eljön az a pont, hogy kegyetlenül fáj, ahogy nálam is. Egyszer mindenki meglátja a fény és kikecmereg a gödörből akármilyen mély, ahogy én is. Egyszer mindenki feleszmél, hogy vége, ahogy én is. Egyszer mindenkinek a padlón kell lenni, ahogy nekem is csak úgy érzem ez a padló egy hatalmas táncparkett és egyre csak nő a betáncolható  terület én pedig még mindig csak a parkettán fekszem...