Megláttam a kabátját hátulról és láttam ahogy elmegy.. nem tudtam mit tegyek. Míg ez pörgött az agyamban addig a szám átvette az irányítást és még mielőtt az ajkamba haraphattam volna már kikiáltottam a nevét. Igazából már messze volt szóval reméltem nem hallotta meg de a következő percben már megindult felém...este volt kb 10 óra és Ő igen instabil. Teljesen szét volt esve...Őt ki sérthetetlennek tűnt összetörtek. Jött felém esetlenül, miközben hajába túrt és szemeivel a jeges járdát nézte. Fogalmam sem volt mit mondjak neki, hisz sok közöm nem volt hozzá még is aggódtam érte..de a sors megint elintézte amint odaért csörögni kezdett a telefonom és már csak annyit hallottam:
 - Hogy hogy itt vagy? - és szemeit végighúzta rajtam amíg a telefonomért nyúltam. Mire leraktam már mással beszélgetett és én is mással kezdtem el beszélni, majd elment. Állítólag míg én mással beszéltem Ő figyelt engem, de talán azért nem néztem rá mert fel sem fogtam ki volt képes Őt ennyire megtörni...nem akartam így látni, de tudom több esélyem beszélni vele nem lesz.