Fent ültem a második emeleten és a függönyt leengedték. A színházban a fények sötétből félhomályra váltott és a nézők, mint egy gépezet tapsolni kezdett. Az összes kéz egyszerre mozgott.Egyszerre indult és egyszerre váltott vastapsra, majd vissza tapsra. Olyan volt mintha valaki irányította volna őket. Az egész színház egy szívként lüktetett, csak itt a lüktetés a taps volt a szív pedig a színdarab. A színház újjáéleszt, meghat, beléd furakodik, szétszed és összerak egy felvonás alatt. A színház motivál. A színházat csak imádni lehet. A színház az a hely ahol bárki lehetsz. Ahol sötétbe burkolózva leskelődhetsz és szerepekbe bújhatsz. A színház elgondolkodtat, sírásra késztet, megnevetett, összezavar...A színház mindent megtesz csupán 3 óra alatt.