Be kell látnom ennek szép vége soha sem lesz. Egy ideig vártam...vártam, hogy majd mosolygunk egymásra és elsétálunk egymás mellett, nem így lett. Kiabálás, ajtócsapások, harag, gyűlölet és felelőtlen tettek zárják ezt az egészet...de már nem érdekel. Fájt a vége, fáj az emléke...szenvedtem. Megbántott, sírtam. Megbánt, sírok. Sosem változik. Kegyetlenül ütnek szavai és Ő meg sem érzi. A hibás én vagyok csak, mert bizonytalan vagyok? Ki hinne ezek után neki? Ki bízna ezek után benne? Ki lenne képes ezek után mellé állni? Ki bírná ki, hogy megint a porba tapossák ha már nem kell?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése