Szárnyakkal születtem...gyönyörűek voltak. Fehérek és csillogóak. Ahogy egyre többet használtam őket szürkülni kezdtek..most meg már teljesen használhatatlanok. Kettétörtek, megtépázottak és feketék...az élet tönkre tette őket, pedig még a negyedét se éltem le. Nem kapok másikat, mindenkinek csak egy jár...de ez igazságtalan. Nem én tettem tönkre hanem mások. Mindenki más aki belém rúgott, hazudott, bántott és most még is az én szárnyaim szenvednek...halálom után ezzel akartam a felhők felé szállni, de ezek aligha repülnek már, örülhetek ha a sétát bírják még egy kicsit...