Csak ülni és bámulni a tájat és nem gondolni semmire megnyugtató, de kifizetődő? Szül-e a magány és a csend olyan mély gondolatokat, mint a boldogság és hangzavar? Hallunk-e meg mást a némaságban, mint mikor ezer ember beszél körülöttünk? Megismerjük-e magunk jobban így, mint mikor az emberek közt élünk és reagálunk.? Sikerül-e megtalálnunk önmagunk a csendben? Vagy az egész időpocsékolás? Az időpocsékolás túl erős szó erre... mert lehet akkor jönnek a legjobb ötleteink, de az is lehet, hogy mikor a tömegben sétálunk ismerjük meg a valós világot és értékeljük át önmagunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése