Sohasem léphetünk túl az első dolgokon. Ez mind belénk ivódik. Nem szabadulunk tőlük. kísértenek és visszatérnek. Amikor csak bámulunk a semmibe felbukkannak és leperegnek előttünk. A legtöbb fájdalmas emlék, kevés mi még máig is tart. Hiszem, hogy van olyan első ami nem érvéget, de ez nem butaság? Úgy félek, hogy felkelek és minden csak úgy semmivé lesz, hogy majd csak az emlékeim bizonyítják azt, hogy létezett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése