Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

Ezzel mindent elmondok, mit érzek, bár elég hálát nem adhatok. Ismer, úgy ahogy senki más. Ez megrettent és nehéz tovább engedni. Minél több időt van velem annál mélyebbre ér bennem és én annál jobban félek. Félek majd meglátja kivagyok legbelül s elmenekül, hiszen még én sem tudom ki vagyok Ő még is készen áll, hogy megtudja és szeretni akarja. Megrémít és elképeszt a bátorsága.