Egyszer, mikor kicsi voltam, és véget ért egy barátságom, az anyukám azt mondta, hogy egyes kapcsolatok csak úgy befejeződnek. Fényesen izzanak, ragyognak, mint egy csillag, aztán semmi különös nem történik, csak elérkeznek életük végéhez, és kiégnek.*

De már nem vagyok kicsi és legszívesebben küzdenék érte, még is úgy érzem felesleges. Nehéz egy olyan dologért harcolni amit csak mi akarunk. Egyedül elég nehéz bármit is tenni. Nem nagyon tudok mást csinálni csak leülhetek és nézhetem. Olyan, mintha leszegezte volna a földre és nem engednék, hogy felkeljek és tegyek az egész ellen..csak annyira esélytelennek érzem magam. Néha úgy érzem a fejem fölött tornyosul az összes fekete felhő és mindig egyszerre akar rám szakadni

.