A karzaton sétálok és elhaladok emberek mellett kik régen mosolyogva üdvözöltek... olyan mintha minden egyes ember egy-egy törött szilánk lenne a múltból. Mindegyiktől elválasztott valami...bárhogy kapaszkodtam beléjük mégis eltűntek. Ilyenkor érzem a hiányuk és késztetést érzek, hogy megálljak előttük és a szemükbe nézzek, de rá kell jönnöm mindenkit okkal hagyunk el és visszahozzuk az életünkbe talán egy jobb lehetőséget rontunk el egy rosszabbal... de mégis, olyan jó lenne ha létezhetne múlt, jelen és jövő egyben..