Talán sosem fogjuk elfogadni, hogy van a múlt és a jelen. Talán sosem fogjuk megkedvelni, hogy vannak dolgok miket a hátunk mögött kell hagynunk. Talán csak azért akarjuk megtartani őket mert félünk, hogy nekünk jobban fájna, mint a másiknak. Félünk attól, hogy mi tudjuk óriási veszteséget élünk meg a másik arcán pedig mosoly virít majd. Félünk szembenézni azzal, hogy talán minden mit hittünk éveken át egy teljesen hamis világ s minden mit Ő mondott csupán ártatlan hazugság.

Hogy ki vagyok?
A Földön egy ember, az űrből egy láthatatlan igazán apró pötty. A világon egyel gyarapítom a lélekszámot. Az országban valaki akinek van postacíme. A városban is csak valaki akinek vannak ismerősei. Az iskolában ugyanez. Otthon valaki akinek van családja. A családban valaki akit szeretnek. A barátoknál valaki akire számíthatnak Valójában pedig csak valaki akiből van vagy egy tucat. De én is alkotó része vagyok a világnak miért kérjek ennél többet? Ez vagyok hát én, mint mindenki más.