Leülsz a nappali közepére és elkezded kinyitogatni a családi albumokat... hirtelen megrohan ezre érzés és emlék. Végig nézed mennyire más lett minden, mennyi mindenen mentél át és mennyi mindenki nincs már itt ki a képeken szerepel. Könnyezni kezdesz aztán nevetni és e két érzés folyton csak váltakozik. Megfogalmazhatatlan gondolatok viharoznak át az agyamon ilyenkor... mindig valamit visszakapok és valamit kicsit elhagyok. Tovább bővítem az albumot azzal, hogy egy részt ott hagyok az akkori magamból s a nappali padlójáról más valaki ként kelek fel... valaki ként aki tudja honnan jött és merre tart.