2012. november 25., vasárnap

Szinte fájt, hogy boldog voltam...csak megöleltem, vállára tettem az állam és próbáltam erőt venni magamon, hogy ki ne engedjem a könnyeim. Nagyot sóhajtott és így mellkasa visszarántott a jelenbe. Visszanéztem rá, de még nagyot kellet nyelnem, hogy ne szökjenek könnyek a szemembe... Minden olyan volt mint régen, vagy mégsem... Megint, csak egy újabb titok lettem semmi több.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése