Talán az fáj a legjobban, hogy én még mindig azt láttam benne kit mindennél jobban szerettem és ettől teljesen elvakulva nem láttam mit mások. Nem volt már ugyanaz. Én csak nagyon akartam... és most, hogy rá kell jönnöm úgy érzem a szívem darabokra törik és minden darabja elgurul, nem érem őket utol. Sosem akartam belátni, hogy fájdalmat okozott, pedig nem egyszer tette...Ezért is fáj ennyire, hisz minden mit eddig tett most felgyűlt és felszakadt. Mindezek közül a legrosszabb, hogy olyan voltam, mint egy kislány. Ragaszkodtam hozzá, mint egy régi plüsshöz, mit kimosni is alig engedünk, de valójában csak olyan volt mintha egy göröngyös úton mentem volna magassarkúba és, mint a legrosszabb buckában folyton megbotlottam....de ideje cipőt váltani.