Ahogy telnek a napok és mi csak csendben nézzük egymást úgy érzem olyan ez mint egy néma film. Elmegyünk egymás mellett, szemben ülünk egymással, de nem szólalunk meg. Néha-néha ránézünk a másikra, de az is csak tiltva. Vicces, hogy ennyi idő után még a barátságot is titkolni kell, de vannak olyan dolgok amiket a kívülállók nem érthetnek csak az a két ember ki benne él, de talán még ők sem mindig. Rejtélyes és furcsa, nem tudjuk mit tehetünk ellene, mert bármit cselekszünk valakit megsértünk, de eljön majd az is mikor végre csend lesz s mindenki mindenkit szeret, ha az egy másik életben akkor csak ott, de egyszer valahol eljön az az idő...