A gyász egy furcsa dolog. Először teljesen letaglóz, aztán szép lassan engedi, hogy felkelj, majd a temetésen ismét utat enged a könnyeidnek még egyszer utoljára. A temetés összehozza az e,bereket és abban az egy óra néma csendben mit a temetőben töltenek el lelkük összeér. Abban az időben megértik, hogy az idő rohan és mindenki elmegy. Abban az  órában nem kérdeznek semmit csak felidézik az emlékeket és igazából nem a szomorúságtól sírnak, hanem azok öröm könnyek. Öröm könnyek azért, amiket átéltek azzal a személlyel. Öröm könnyek a múlt minden percéért, és a lélek sóhaja a megkönnyebbüléstől, hogy tudjuk lesz ki várjon minket odafenn.