2013. február 9., szombat


Volt az az idő mikor egymásnak estünk és 5 percig nem bírtunk egymás nélkül. Most pedig 5 percen össze zárva nem bírnánk. Igazából nem rajta nevetek mikor meglátom hanem ezen az egy gondolaton. Néha ha már csak egymás mellett megyünk el nehéz megállnom, hogy ne lökjem fel vajon akkor mit művelnék ha 5 percre egy szobába zárnának vele. Azt hiszem legszívesebben felpofoznám, de tudom, hogy ezt várja szóval inkább csendben leülnék egy sarokba és várnám míg kinyitják az ajtót, de nem tudom meddig bírnám, hogy a bennem felgyülemlett utálatot bezárjam a legmélyebb szobámba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése