Régóta nem törődtem vele, nem néztem rá, nem figyeltem rá, csak el sétáltam mellette. Talán azért nem néztem rá, mert féltem akkor megszűnik valami ami távol tart tőle... de örökre nem kerülhettem el. Kiléptem az ajtón és oldalra fordultam nehogy elsodorjak valamit a tömegben és az arca egy centire volt az enyémtől. Kb ha 5 másodpercig volt olyan közel hozzám éreztem ahogy az arcom valami ismeretlen elundorodott formát vesz föl. Ahogy visszafordítottam tőle a fejem Ő fel ment a lépcsőn én pedig tovább hallattam előre, de belül csak büszke voltam magamra, hogy az arcmimikámon semmi másra nincs hatással.