Sétálsz az utcán és emberről emberre haladsz de nem figyelsz rájuk. A füledben valami zene dübörög ami elnyomja a kinti zajokat. Nem nézed mások szemét, hogy néznek-e csupán előre meredsz és a ritmusra lépsz és míg a célodhoz nem érsz nem eszmélsz fel a gondolataidból. Nem tűnik fel ha megnéznek. Nem tűnik fel ha a lámpánál az emberek a hátam mögött beszélnek, mert csak a piros lámpa zöldre váltását figyelem.  Nem figyelünk és így végleg egyedül maradunk.