- Miért? - szemben álltunk egymással és nekem a virágot kellet neki adnom. Végzős lett...eltelt azóta 3 év.
 - Tessék? - és értetlenül bámult rám, közben a hangszórókból elkezdett szólni valami szomorú zongoraszóló.
 - Azt hittem a nyár után is jóban leszünk. - láttam rajta, hogy kezdi érteni. Zavarban voltam, mert tudtam ez nem épp alkalmas idő, hiszen ez a szalagavatója. Ez egy boldog nap. Míg a virágot bámultam a kezemben a sor eleje elkezdte átadni és nekem is mozdulnom kellet. Két puszit nyomott az arcomra és közben halkan beszélni kezdett.
 - Nem tehettem mást. Magamtól óvtalak. Emlékezz, mondtam! Én nem ilyen vagyok valójában.
 - Én adtam volna esélyt hogy megismerjem azt aki vagy. Emlékezz, kérdeztem! Akkor milyen vagy?
 - Emlékezz, mondtam! Hosszú lenne.
 - Emlékezz, mondtam! Van időm, engem érdekel. - és vissza álltam a sorba. Majd elindult a sor és elmentem mellőle...  Az estély folytatódott én pedig, csak felidéztem újra és újra a párbeszédünk és, hogy elmegy.
 - Valójában még kegyetlenebb vagyok. Mindenkit megbántok. Nincs szívem. Nem érzek semmit. Nem tudom kontrollálni magam. Hidd el jobb, hogy távol maradtál. - és miközben mondta lehelete a vállamat simogatta.
 - Fogalmad sincs mennyire rosszul éreztem magam, hogy hozzám sem szóltál. Fel sem fogod mennyire szerettem veled beszélgetni. Olyan volt mintha a bátyám lettél volna. Megnyugtattál, megvédtél. - még mindig háttal álltam neki, így éreztem mikor lepődik meg, mert olyankor kihagyott a légzése.
 - Amikor sírtál meg tudtam volna ölni Őt, de nem tehettem.amikor utána vele aludtál legszívesebben kirángattam volna és kidobtam volna.
 - Miért?
 - Mert megbántott, és utána még téged vontak felelősségre. 
 - Menj.
 - Tessék? - hallottam hangjában a megdöbbenést, vajon most mit csinált. Pedig semmit, de nem akarom még jobban megbánni, hogy nem beszéltünk.
 - Így is eléggé rossz, hogy semmibe vettél, most meg elmész. Nem akarom még inkább  megbánni.
 - Nem vettelek semmibe. - és azzal a lendülettel megfordított, hogy felé nézzek. Kezével megfogta az állam és felfelé tartotta a fejem, hogy a szemébe nézzek.
 - Attól védtelek aki bennem él. Bántom az embereket a viselkedésemmel. - homlokomra csókot nyomott és elsétált.
   Azóta sem láttam. Egyetemre ment és valahol él, ennyi amit tudok. Nem keresett többé nem akarta, hogy megtudjam ki Ő.