2013. február 2., szombat

Odakint szakad az eső én pedig lassú zenéket hallgatok...letargikus hangulat, mégis inkább megnyugtató mint sem elszomorító. Nem veszem magánynak, sem rossznak, mert én vállaltam. Én akartam ma egyedül lenni, nem kényszerített rá senki. Mindig azt mondják, milyen rossz lehet nekem, hogy egyedülálló vagyok, pedig én jól érzem magam és Ők az ostobák. Nem azt mondom, hogy a szerelem hülyeség, de ha azt hiszik 16 évesen folyton egy férfitől kell függeni aki az összes szabad perced kitölti akkor Ők az őrültek és nem én. Nekem kell a szabadság, és az itthon ülés, majd ha kedvem tartja elmenjek. Nem kell egy pasi aki felkavar mindent és beszabályoz. Most nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése