Ha szárnyaim lennének elrepülnék. Elrepülnék s körbe néznék. Elrepülnék s csak szárnyalnék. Fentről nézném az embereket s hallgatnám beszélgetéseiket. Repülnék s csak hallgatnám a világ zenéjét. A szárny suhogását, a fák lombjainak rezgését, a virágok nyílásának halk roppanásait, télen a faágak recsegéseit, a szél és víz találkozását, ahogy a víz a partokat mossa...egyszerűen csal repülnék céltalanul és élvezném a nagy semmit.