A tea amit ittam savanyú volt és lusta voltam lemenni megcukrozni, de talán inkább azért nem tettem bele cukrot mert talán vigasztalt a tudat, hogy nem csak az én életem keserű. Éjjel egy volt és semmihez sem volt kedvem. Úgy éreztem a forró teán kívül semmi más nincs a testemen. Éreztem ahogy végig halad a torkomon és a testemben meleget áraszt szét. Keserű volt akár a hangulatom. Odakint vihar tombolt és a tetőablakomon kopogott az eső. Legszívesebben kimásztam volna a tetőre és csak bámultam volna a csillagokat.  Nem tudnám elmagyarázni mi okozott ekkora letargiát, de alig
tudtam kimászni belőle, talán azért tartott eddig mert nem tudom mi az mi néha napján földhöz vág.