Kínzás valakit a múltunkból a jelenünkben tartani? Önzés? Tudom, hogy az...de kell nekem. Igaz csak a tudatra van szükségem, hogy velem van, de akkor is. Még is már rég elvesztettem. Nem ad többé biztonságérzetet nekem. Ellök amilyen messzire csak lehet...Ő az áldozat s én az átkozott. Pedig ha mindenki tudná az igazat. Nem tehetem. Mindenkit elvesztene....még mindig figyelek rá. Talán ez sosem fog változni. hiszen szeretem. Lehet, hogy már nem úgy, és nem annyira, sőt alig, de még is...Ő volt az ELSŐ. Az ember az első szenvedést nem felejti el...