IsmerTÜK egymást. Úgy érzem tényleg csak múlt időben beszélhetek. Elsétál mellettem én meg hagyom. Ez mindkettőnk hibája. Nem tudom Ő mit gondol csak, hogy én mit. Ha rám jön az érzés rettentően hiányzik. Nem voltam belé szerelmes, csupán tetszett ahogy a világot látja. Az hiányzik ahogy beszélt. Mert amikor beszélt elfelejtette, hogy majd visszamegyünk és nem beszélünk. Ő tudta, hogy ez lett. Ő figyelmeztettet. Engem még is bánt, hiszen ha tudta akkor tudna tenni ellene...de néha erősebb az mi bennünk van mint mi magunk. Legyőzni kegyetlen harc, hát nem vádolhatom, hogy olyan amilyen.