2013. április 22., hétfő

Sokat töröm a fejem miért van az, hogy én ennyire optimista vagyok. Körülöttem mindenki vagy realista vagy pesszimista. Néha úgy érzem nem fair velük szemben, hogy mindig mosolygok. Bár rengetegen kihasználják, hogy mindenkinek adok újabb esélyt és mindig megbocsájtok. Ez a tipikus félig tele, vagy félig üresen van-e a pohár probléma. Ez sosem lesz másképp. Nem sok olyan ember van aki inkább megissza a vizet, de néha azt kívánom bárcsak én olyan lehetnék. Talán akkor nem vágtak volna ennyiszer a padlóhoz. Talán...de ezt sosem tudjuk meg. Hát ne is firtassuk.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése