"Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket."

 Megváltoztat, de először teljesen tönkretesz. Először szenvedünk tőle, utána megtanulunk nélküle élni, majd újra megtanulunk nevetni...és az a nevetés már más lesz. Nem úgy fog csengeni és visszhangozni a szívekben, mint a régi...más lesz. Jobb lesz. Lehet karcos és néha éles, de mégis szebb.A talpra állás végén újra meglátjuk önmagunk, csak kicsit átalakulva. Erősebb, és büszkébb lesz. A végén a szenvedő fél azaz Te leszel az ki hónapok múlva tovább lépett s ki tönkretett azaz Ő lesz az ki hónapok múlva majd rájön mit vesztett s szenvedni kezd..