A túloldalon állt. Vettem egy hatalmas levegőt...majd kifújtam. A lámpa zöld volt de Ő sem indult meg és én sem. Féltünk mi lesz ha összetalálkozunk. Tudtuk ha néma csendben elsétálunk mindketten belül meghalunk, de ha megszólalunk ismét kezdődik a körforgás....a lámpa már villogott. Leléptem. Ő is. Már csak két lépés....már csak egy...még csak rám sem nézett... Azt hittem visszafordulok, kitépem a füléből a fülhallgatót és elkezdem sorolni, hogy mekkora egy...aztán rá jöttem. Felesleges szájtépés az egész. A szívem egy-egy darabja meghal mikor nem hallgat rám, most is csak önkínzás lenne az egész...